Ma sem mondhatnám, hogy nem keltem bal lábbal. A reggeli kávém elkészítése nehézségekbe ütközött, ami rontott a helyzeten. Asszony utasítására leszedtem a karácsonyfát, majd kitakarítottam a tüskéket a szobából, ami jó érzéssel töltött el. Egyszar csak csúnyán beszólt az asszony, amitől csúnyán mérges lettem és befordultam. Egész nap be voltam fordulva, és nem szóltam hozzá, de még szegény gyerekkel sem foglalkoztam. Úgy éreztem mindketten idegesítenek, és nincs kedvem velük foglalkozni. Ma is ittam egy kis vörösbort, -mint majdnem minden nap-, de nem lettem jobban tőle, sőt, nem is kívántam annyira mint máskor. Ez alapján rájöttem, hogy nem azért vagyok nyűgös, mert elvonási tünetem van.
Este aztán megvilágosodtam. Ma telihold van. Hogy megbizonyosodjak róla, megnéztem a neten egy holdnaptárban, és lám, ma van pont telihold.
A múltban már máskor is felfigyeltem erre a jelenségre, miszerint teliholdkor elviselhetetlenül nyűgös vagyok. Kinyomtattam a holdnaptárt, hogy a jövőben ne érjen váratlanul minket.
Ez van.